Evésbe menekülni

Az evés sokszor nem az éhségről szól. Legalább is nem arról az éhségről, amikor üres a gyomor és a testnek tápanyagra és energiára van szüksége. Hanem arról, hogy ez okoz örömet az életben.

Ha nem találom a jó érzéseket a hétköznapokban, azokban a pillanatokban, amikor nehéz a munka, amikor valami idegen dolog tölti meg a gondolataimat, az érzéseimet és a létezésemet, akkor megeshet – vagy talán rendszeres –, hogy túleszem magam.

Mert az örömre nem azért van szükség, hogy kibújjunk a kötelességek, a munka alól, hanem, mert létszükségletünk. Ha nincs örömünk, akkor van helyette rossz kedv, levertség, motiválatlanság, döntésképtelenség és emiatt azután nem lesz erő a kötelességeink teljesítésére sem.

Keressük ezért a szép pillanatokat, a kikapcsolódást a mindennapokban is, akkor közeleb kerülünk magunkhoz és a nehézségeink megoldásához is.